Településtörténet

Régészeti ásatások bizonyítják, hogy környékünk ősidők óta lakott volt. A község területén már a bronzkor elején magaslati, erődített település volt.

Falunk nemcsak rómaiak, hanem a gótok, longobárdok és a kelták idejében is virágzó hely volt. Régészek közül többen említik, hogy vidékünket- Galambok mai területét is- Kr. e. 350 körül foglalták el a kelták, és jelentő települést hoztak létre. Temetőjük a mai temető helyén volt.

Horváth László nagykanizsai múzeumigazgató1978. Évi terepbejárásakor településünk több pontján talált őskort, rézkort, bronzkort, késő népvándorlás korszakát Árpád-kort idéző tárgyakat (kőbalta, különböző korokat idéző edénytöredékek, bronzérem-töredékek). A legértékesebb régészeti leletek viszont a 19. század végéról származnak.

A Magyar Nemzeti Múzeumban két keltákra emlékeztető edény van Galambokról: egy drappos szürke urna és egy sötétszürke vöröses lángolt bögre.

A település a népi emlékezet szerint nevét a galambokról kapta. Az ősi falu a mai település legmagasabb részén a Főszegben volt. A sok apró, fehérre meszelt ház a faluhoz közelítő idegennek úgy tűnt, mint sok kis fehér galamb a mezőségben.

Etimológusok szerint  a helynév tapadásból keletkezett a bérce völgye szókapcsolatokból. Vannak olyan feltételezések, mely szerint a falu neve szláv eredetű.

Galambok község neve írott szövegben hitelt érdemlően először 1231-ben tűnik fel, amikor ura Chernel végrendeletében birtoka felét feleségének, Dominikának, másik felét pedig a kanizsai apátságnak adományozta. A szomszédos települések közül Komárt 1217-ben, Karost 1252-ben, Csapit 1325-ben említették először hitelesen, oklevélben.

1238-ban Kolumbuk (Galambok) települést Somogy megyei birtoknak mondták, 1331-ben azonban Zalához tartozott Komárral együtt.

A Zala folyó nyugati partján Galambok és Zalabér között húzódó útvonal fontos szerepet töltött be a környék és távolabbi vidékek kereskedelmében.

A tatárjárás idején Kádán vezér hadai pusztították vidékünket. A falu a török miatt többször leégett, elpusztult, majd újraépítkezett. 1565-ben töröknek adózó településként említik. 1690-ben Batthyányi Ádám csapatai 1690-ben szabadították fel Galambokot a török megszállás alól. 

Az 1848/49-es szabadságharc 29 katonát adott községünknek.

A 20. század világháborúinak szenvedéseit és következményeit méltósággal viselte a lakosság. A második világháború harcterein 68 galamboki vesztette életét. A polgári áldozatok száma 6 volt. Emléküket 1989 óta emlékmű őrzi.

A község lélekszáma 1785-ben 760, 1890-ben 2018, 0970-ben 1390 és 2005-ben 1252 fő volt. A lakosság többsége római katolikus, de sokan vannak református vallást követők is.

A katolikusoknak 1256-tól már plébánosa volt. Egyházuk 1801-ig Kiskomárom filiája. Jelenlegi katolikus templomunk 1801 és 1809 között épült.

A reformátusoknak már a 16. században anyaegyházuk volt Galambokon. A török uralom alatt népes „máter és ekkla” volt. Templomunk és egyházuk a török kiűzésekor elpusztult, és 1791-ben alakult újjá. A jelenlegi református templom 1861 és 1864 között épült.

A község első iskolája a 18.század első felében létesült. A század végén mind a két felekezet önálló iskolával rendelkezett. Az 1948-as államosítás során jött létre az egységes általános iskola. A jelenlegi iskolakomplexum 1962 és 1992 között épült.

A település  jellemző gazdasági tevékenysége a mezőgazdálkodás. A dombok hajlatán évszázadok óta szőlő- és gyümölcstermesztés folyik. A mezőgazdaság fő terménye a búza, kukorica és a burgonya.

Ipari létesítményt először 1699-ben említettek az összeírások, amikor a galamboki malmok jövedelméről volt szó. . A 20. században az ipart -az említett malmok mellett- egy téglagyár és fűrészüzem jelentette.

Településünk a smegfelelő infrastruktúrával rendelkezik, 1989-ben üdülőhellyé nyilvánították.

A 20. században a tanácsok megalakulásáig községünk körjegyzőségi székhely 1950 és 1969 között önálló tanácsú község.

1969 és 1977 között Zalaszentjakab, Csapi és Zalaújlakkal közösen alkotott közös tanácsot. 1977 és 1990 között Zalakaros társközsége.

2013-tól  2024. december 31-ig  Zalaszentjakabb, Pattal és Sanddal alkottak közös önkormányzatot.

Községünket vendégszerető emberek lakják. Jó szívvel, szeretettel és bizalommal fogadják az idegent, hahasonló szándékkal kopogtat az ajtajukon.

(Forrás: Csabai Béla: Galambok c. helytörténeti könyv)

2025. január1-től  Galambok Zalaszentjakab, Pat, Sand, Liszó, Surd, Nemespátró, Belezna településekkel alkot Közös Önkormányzati Hivatalt, melyben Galambok mint gesztortelepülés vesz részt.